Végtelen álom

Kevés olyan kellemetlen pillanat van, mint mikor rájössz, hogy ami neked csak szimpla tali, az a másiknak a nagy betűs RANDI.

Virág, (atyaég, emlékezett, melyik a kedvencem, még a színét is eltalálta!), bonbon, minden jól kiválogatva. Így vár rám, a nőre. A nőre, aki negyed órája még a sült krumplit tolta be két kézzel a pofijába, hogy éhen ne haljon; a nőre, akiben egy pillanatig sem fordult meg, hogy itt bizony bármi komolykodás lesz; a nőre, aki magassarkú nélkül is magasabb tőle.

De nincs mit tenni, leesett, hangosan kopogva ugyan, de megtörtént, a másiknak ez több, mint neked, ő itt el akar kápráztatni, rendbe akar hozni, te meg csak nézel ki a fejedből, hogy is történhetett meg ez. Na meg hogy milyen jelet adtál…

Szerencsére van annyi eszed, hogy mentsd, ami menthető, elütöd néhány poénnal a rózsát, meg a szívecskés Milkát, leforrázod a nyelved a forró csokival, nevetsz, hogy amúgy sincs esély csókra senkivel (haha), és megpróbálsz a nemlétező szerelmi életedről igencsak kussolni.

Persze el lehetne filozofálni azon a mocskos szálon, miért is van az, hogy aki neked kell, annak te nem vagy elég, akinek meg te kellesz, az meg neked nem elég… De a remény még él, hátha akad olyan, akivel találkoztok középtájt…

Aztán hazamész, a rózsát be se dugod a vízbe, mondván, minek, úgyis elszárad, úgyis meghal, a bonbont befalod a Bridget Jones alatt (Marc Darcy, gyere már!!!), majd amikor feleszmélsz a telefonod pittyegésére, miszerint valaki ismerősnek jelölt, igyekszel nem röhögni telecsokis fogakkal azon, hogy a srác exbarátnője az….

Jó dolog a tinder. Jobbra húzom, meghúzhat, balra húzom, elhúzhat.

Állítólag a nőknek csupán 2 mp-re van szükségük ahhoz, hogy eldönthessék, az adott hím alá feküdnének-e, vagy sem. Persze arról nem szól a fáma, hogy ez a 2 mp-es dolog a digitális fotókra is igaz-e, vagy csak az élő találkozás varázsára..

1. számú kiválasztott

3 km-re van tőlem, én pedig unatkozom, a rájzlingsztártól hányok, ígyhát ráírok. Helyesebben: válaszolok, hiszen én úrilány vagyok, és nem én kezdeményezem (annyira még nem vagyok készen). Srác cuki a fotókon, 30 éves, van munkája, diplomája. Üzi üzit követ, megkérdezi mióta nincs pasim, én visszakérdezem, és aztán benyögi, hogy 2 éve, pedig nem érti, hiszen van munkája, jó fizuja, egzisztenciája, normális stb. Az én kicsi szívem megesik rajta, gondoltam, egy mekis kajára meghívhat, aztán meglátjuk.

Az ötlettől teljesen feldobódott, ami már fura is lehetett volna, de gondoltam, biztos régen randizott már (jó nővel), egyemaszívét. Mikor megkérdezte, hogy miben fogok menni, már gyanút foghattam volna (jajdenaivvagyok), de nem, még itt sem. Megbeszélt ponton találkozunk, kéznyújtás, és itt volt a pillanat, amikor rájöttem, hogy sohasohasohasohasoha nem feküdnék le vele, ugyanis pont annyi erő volt benne, mintha egy halottal próbálkoztam volna. Fúj, undorító. 2 mp letelt, a vészjelzők bevillantak, én pedig már tudtam, nagy hiba volt a dolog, de csórikám még csak most lelkeesült be igazán, “sokkal szebb vagy élőben, mint a képeken“. 

Sebaj, menjünk az autós mekibe, ott kevesebben vannak, útközben gondoltam, érdeklődést színlelek, megkérdeztem hát, miért jött haza, miután elvégezte a pesti főiskolát. Csávóka nem kertel, kissé tirpák nyelvjárásban, de annál őszintébben benyögi, hogy “hát volt egy kis kaszinózás 3 hónapig, haza KELLETT jönnöm, mert már nagyon rákattantam”. Csodás. De a tekintetemből sajna nem tud olvasni, tovább meséli a kis sztorit, ügyvéd, alvilág, meg a mutter, akihez majd 30 évesen hazaköltözött, mert csak így tudott lejönni a témáról. De nyugodjak meg, már eszébe se jut egy jó ideje…

Amíg a kajára vártunk, legalább kussolt, én beültem egy csendes sarokba, és próbáltam megtervezni, melyik barátnőmnek írjak smst, hogy hívjon fel valami übergagyi dumával. Míg pötyögtem, addig ő tovább mesélt cseppet sem unalmas kis életéről: mutter pasija, aki elhagyta, kutya, aki miatt nem lehet bezárni az ajtókat a lakásban (ergó pontosan hallod, ahogy anyád szuszog, az öcséd horkol, és pontosan hallják ők is, ahogy recsizel), apa, aki kiforgatta őket a vagyonból, jaigen, most albérletben élnek, céges kocsi van, de egzisztencia megvan. Anyuka 2x volt öngyilkos, de ő megmentette, hát ez van, kéne neki egy hapsi, de nagyon.

Valahol itt küldhettem el az smst, és mikor arról kezdett el mesélni, hogy mikor fog bemutatni az anyjának, szerencsére, barátnőm kimentett a szituból.

Tanulság: hagyjuk… 🙂 Pedig milyen jó kis Tinderella-mese lehetett volna…! 🙂 🙂