Aknák földjén

A város tele van láthatatlan aknákkal.

Múltam szellemei mászkálnak benne. Hiába próbálok elrejtőzni előlük a hatalmas napszemüvegemben, ők úgyis látnak. Észrevesznek. Megnéznek. Kibeszélnek. Sajnálnak. Szidnak. Utálnak. Kinevetnek.

Szívem szerint mindenkit, akik láttán rossz érzés, emlék fog el, deportálnám egy távoli szigetre. Ahol nincs tv, internet, semmi. Mennyire egyszerű lenne az életem!

Egy aknák nélküli városban, országban nem kellene többé félnem. A találkozástól, a lenéző pillantástól, a féltékenységtől, semmitől. Nem lenne utána hányingerem, rossz kedvem, mélabúm.

Újabb és újabb aknába lépek bele folyton. Miszlikbe szaggatom magam, de amíg tart az erőmből, folytatom utam. Mögöttem kész háborús övezet van már, előttem meg az ismeretlen. Hova lépjek, hogy ne fájjon???