1.0Végtelen álomhttps://vegtelenalom.cafeblog.huLukreciahttps://vegtelenalom.cafeblog.hu/author/lukrecia-2/<p>Bejött egy méhecske a nyitott ablakon. Szegény, nagyon zümmög, próbál kijutni a másik ablakon, ami persze zárva. Talán segíthetnék rajta, de nem teszem, pár centire van már csak a megoldástól. Figyelem, s ahogy ezt teszem, arra gondolok, én is ilyen voltam, mint ez a méhecske. Néha betévedtem valakihez, azt hittem, jó lesz, egy ideig maradtam is, de folyton falakba, akadályba botlottam. Néha éveken át...</p> <p>Azt hittem, ha küzdök, elnyerem a jutalmam -akár a mesében-, képtelen voltam az elengedésre, tovább lépésre, arra, hogy emelt fővel távozzak. Inkább hagytam, hogy darabjaimra essek, hogy egy kicsit meghaljak... De a végén mindig megtaláltam a kiutat.</p> <p>A méhecske is rájött a titokra, én pedig élvezem a zeneiskolából átszűrődő fuvolát, a gyerekek visítozását, a kislányom rugdalását a pocakomban. :)</p> <p>Igen. Néha megesik, hogy az első megérzésünk cserben hagy, és azzal kötjük össze az életünket, akivel nem gondoltuk volna, hogy komoly lesz. És csak utólag esik le, hogy amikor már feladtuk a küzdést a sors ellen, akkor indul meg lavina-szerűen minden. Minden, amiről eddig csak álmodoztunk, mára valósággá lett...</p> <p> </p> <p><img class="aligncenter" src="https://vegtelenalom.cafeblog.hu/files/2016/06/varandos-joga1__honap_Mgll1240392444.jpg" width="500" height="347" /></p>rich