1.0Végtelen álomhttps://vegtelenalom.cafeblog.huLukreciahttps://vegtelenalom.cafeblog.hu/author/lukrecia-2/<p>Hazafelé a taxi visszapillantójából kémleltem az utat. Egy teremtett lélek sem volt már az utcákon, mindenki az igazak álmát aludta. A lámpák gyéren világítottak, hajnal volt már, de még nem szürkült, sötét volt mindenütt. Arra gondoltam, ilyen vagyok az életben is, mint most a taxiban: csendes magányban, szótlanul kémlelem a megtett utat. Néha talán túl sokszor nézem hátra, jobb volna előre, az ismeretlen felé figyelni, de szeretek elemezni. Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, úgy kapnak más-más színezetet a múltban történt események, újragondoljuk, új felfedezéseket teszünk, s közben változunk. Csillapodnak az érzelmek, a sérelmek, már látjuk a hibákat, és azt is, hogyan előzhettük volna meg őket.</p> <p>A taxi közben hazahozott, s nekem mosolyognom kell ezen a szavon: "haza". Annyiszor hittem már, hogy hazataláltam, hogy végre megérkezhetek, s annyiszor estem már pofára... De mire fordult a kulcsom a zárban, jött az újabb gondolatmenet: otthont csináltam. Újra. Neked is. Ha tudnád, mennyire féltem újra belevágni ebbe, megszeretni valakit, ragaszkodni...Ha érezted volna, mennyi örömöt leltem abban, hogy az üres lakásból meleg otthont csináljak - neked, nekünk...</p> <p>De te nem vetted észre. Te sem. Mindenki csak a hiányra figyel fel, a csendre, a hidegre, arra, hogy üres minden, és nincs már palacsinta illat.</p> <p>Vajon mikor jössz majd rá, hogy te voltál az, aki nem adott kulcsot az otthonhoz?</p>rich