1.0Végtelen álomhttps://vegtelenalom.cafeblog.huLukreciahttps://vegtelenalom.cafeblog.hu/author/lukrecia-2/<p><strong>Bonyolult vagyok. Egyszer csicsergek mindenféle felületes dolgokról, máskor meg hallgatok az igazán fontosakról.</strong></p> <p>Állsz a kapum előtt, és nem engedlek be. Vered az ajtót, ráfekszel a csengőre, könyörögsz, hogy nyissam ki, de én csak az ablakból figyelek,és rázom a fejem. Már nincs ehhez kedvem. Belefáradtam a beengedésbe, a mesélésbe, az ismerkedésbe, abba, hogy egy képet festek neked, amibe te majd jól beleszeretsz. Mert mindig ez van.</p> <p>Nyomom a vászonra a sok színt, keverem-kavarom a pirosat a naranccsal, meg a lilával, meglátjuk, mi sül ki belőle. Érdekes... -gondolod magadba-, sok ez a szín, meg az átmenet, de legalább nem unalmas a lány.</p> <p>Pedig de.</p> <p>Fekete az én színem, néha belekerül egy kis piros, de sosem annyi, hogy elnyomja a gyász színét. </p> <p>Bárcsak ne kérdezősködnél ennyit. Bárcsak félszavakból is ismernél. Bárcsak tudnád, mikor kell kérdezni, s mikor ölelni, hogy mi van a hallgatásom mögött, s mit rejt a nevetésem, vagy a zavart mosolyom. Bárcsak itt lennél,mikor kaparom a falat magányomban, vagy mikor eszembe jut egy rossz emlék, vagy épp üzenet jön attól, akit rég el akarok felejteni. Bárcsak ki tudnád venni a kezemből a telefont, bárcsak addig szorítanál magadhoz, míg eláll a sírás, bárcsak több lennék neked egy titoknál, amit képtelen vagy megfejteni...</p> <p><em>Bár léteznél, s ne csak a képzeletemben élnél...</em></p> <p>[embed]https://www.youtube.com/watch?v=hha6IPHirqQ[/embed]</p> <p> </p>rich