1.0Végtelen álomhttps://vegtelenalom.cafeblog.huLukreciahttps://vegtelenalom.cafeblog.hu/author/lukrecia-2/<p>Cigizel. Marja a torkod. Füst keveredik a tavasz illatával. Körülötted egy csomó virág, messziről illatoznak. Te meg elrontod a büdös bagóval.</p> <p>Fúj a szél. A kezed fázik. Messziről kocsizaj. Összerezzensz. Arra gondolsz, bárcsak meglepne. </p> <p>Emlékek. Amikor a minap a keresztfiad csak úgy megölelt. Jó szorosan, szívből. Vagy amikor ő ölelt, és nem akartátok elengedni egymást. Nem tudtátok, hogy ez az utolsó, talán nem az volt, talán még lesz, de azt a percet soha nem fogod elfelejteni. Mélyen szívtad magadba az illatát.</p> <p>Szédülsz. Emlékek torlódnak. Egy mosoly. Szemek csillanása. Forró lehelet. Ahogy nézed, hogy a másik alszik melletted. Ahogy hozzádbújik. Amikor azt érzed, ez a pillanat most örökké tarthatna. </p> <p>Könny csorog az arcodon. Állsz a házad ajtajánál, fúj a tavaszi szél, ami most nem áraszt vizet, és közben arra gondolsz, kislányként a hintán hányszor énekelted ezt a dalt. Hányszor képzelted el az életed felnőttként, anyaként, szerelmesként, és hányszor hitted azt, hogy milyen szép is lesz.</p> <p>A valóság néha fejbekólint, szeretni fáj, bízni nehéz, hinni kevés.</p> <p>Eloltod. De már mosolyogsz. Néha gyötrelmes az élet, néha fájdalmas a lét, néha túl sok a könny, néha kevés a remény.</p> <p>De amikor benne vagy a mámorban, amikor forró a csók, a lehelet, és a test, és minden érintés éget, minden mozdulat nyomot hagy, és nem érdekel a holnap... Abból tudod, hogy jó élni. Nem tart semmi örökké, de az a néhány perc mindig új reményt ad.</p> <p>Talán-talán ez most más lesz.</p> <p><img class=" aligncenter" src="https://vegtelenalom.cafeblog.hu/files/2015/04/tumblr_kwkzx8o4Xr1qagpejo1_500.jpg" alt="" width="500" height="331" /></p>rich