1.0Végtelen álomhttps://vegtelenalom.cafeblog.huLukreciahttps://vegtelenalom.cafeblog.hu/author/lukrecia-2/<p>Egy nő akkor is magányos, ha van mellette valaki, aki telehorkolja az éjszaka csendjét.</p> <p>Éjfél van, kint ülök az erkélyen. Már megint az a fránya cigi lóg ki a számból, pedig pontosan tudom, hogy még mindig nincs rendben a tüdőm. Lassú öngyilkosság - mosolygok.</p> <p style="text-align: left">Nézem a vöröslő holdat, nézem a lakást, amibe én már soha nem fogom betenni a lábam, nézem az eget, és igyekszem az agyamban mindezt lefotózni. Könnyek csordulnak ki, és én most hagyom, hogy jöjjenek, mert sosem az az erős, aki visszafojtja magában a fájdalmat.</p> <p style="text-align: center"><em>"Utca, utca, bánat utca</em><br /> <em> Bánatkővel van kirakva</em><br /> <em> Azt is tudom, hogy ki rakta,</em><br /> <em> Hogy én járjak sírva rajta"</em></p> <p>Elemeimre bomlottam szét, és jó lenne már összeraknom végre magam. Újabb slukk, újabb percek az életemből.</p> <p>Ajtónyitás, mozgás. Felkeltél. Pedig hangtalanul jártam, akár egy macska. Keresel a sötétben, kinyitod a bejárati ajtót, bekopogsz a fürdőbe, nem tudod, hogy hol vagyok, én pedig még mindig nem adok életjelet magamról. Végül megtalálsz. Felriadtál álmodból, mert azt hitted, itthagytalak- mondod. Álmodban már a kulcsom csörgését is hallottad, és hangosan a nevem kiáltoztad. Nem hallottam.</p> <p>Milyen vicces, hogy én is épp azon gondolkodtam, hogyan fogok csendben lelépni. Magamban persze motyogok, hogy talán nem árt hozzászoknod a gondolathoz, de inkább lenyelem a megjegyzésem. Visszafekszem, hogy szépet álmodj.</p> <p>S bár én csak forgolódok hajnalig a céltalan, álom nélküli valóságban, a tudat, hogy te jól alszol a közelemben, megnyugtató. Még ha a holnap közel sem az.</p> <p style="text-align: center"><em>"Bánat, bánat, de nehéz vagy</em><br /> <em> De rég, hogy a szívemen vagy</em><br /> <em> Szállj le bánat a szívemről</em><br /> <em> Keserűség a lelkemről"</em></p> <p> </p> <p> </p>rich