Hazafel\u00e9 a taxi visszapillant\u00f3j\u00e1b\u00f3l k\u00e9mleltem az utat. Egy teremtett l\u00e9lek sem volt m\u00e1r az utc\u00e1kon, mindenki az igazak \u00e1lm\u00e1t aludta. A l\u00e1mp\u00e1k gy\u00e9ren vil\u00e1g\u00edtottak, hajnal volt m\u00e1r, de m\u00e9g nem sz\u00fcrk\u00fclt, s\u00f6t\u00e9t volt minden\u00fctt. Arra gondoltam, ilyen vagyok az \u00e9letben is, mint most a taxiban: csendes mag\u00e1nyban, sz\u00f3tlanul k\u00e9mlelem a megtett utat. N\u00e9ha tal\u00e1n t\u00fal sokszor n\u00e9zem h\u00e1tra, jobb volna el\u0151re, az ismeretlen fel\u00e9 figyelni, de szeretek elemezni. Ahogy telnek a napok, hetek, h\u00f3napok, \u00fagy kapnak m\u00e1s-m\u00e1s sz\u00ednezetet a m\u00faltban t\u00f6rt\u00e9nt esem\u00e9nyek, \u00fajragondoljuk, \u00faj felfedez\u00e9seket tesz\u00fcnk, s k\u00f6zben v\u00e1ltozunk. Csillapodnak az \u00e9rzelmek, a s\u00e9relmek, m\u00e1r l\u00e1tjuk a hib\u00e1kat, \u00e9s azt is, hogyan el\u0151zhett\u00fck volna meg \u0151ket.<\/p>\r\n
A taxi k\u00f6zben hazahozott, s nekem mosolyognom kell ezen a szavon: \"haza\". Annyiszor hittem m\u00e1r, hogy hazatal\u00e1ltam, hogy v\u00e9gre meg\u00e9rkezhetek, s annyiszor estem m\u00e1r pof\u00e1ra... De mire fordult a kulcsom a z\u00e1rban, j\u00f6tt az \u00fajabb gondolatmenet: otthont csin\u00e1ltam. \u00dajra. Neked is. Ha tudn\u00e1d, mennyire f\u00e9ltem \u00fajra belev\u00e1gni ebbe, megszeretni valakit, ragaszkodni...Ha \u00e9rezted volna, mennyi \u00f6r\u00f6m\u00f6t leltem abban, hogy az \u00fcres lak\u00e1sb\u00f3l meleg otthont csin\u00e1ljak - neked, nek\u00fcnk...<\/p>\r\n
De te nem vetted \u00e9szre. Te sem. Mindenki csak a hi\u00e1nyra figyel fel, a csendre, a hidegre, arra, hogy \u00fcres minden, \u00e9s nincs m\u00e1r palacsinta illat.<\/p>\r\n
Vajon mikor j\u00f6ssz majd r\u00e1, hogy te volt\u00e1l az, aki nem adott kulcsot az otthonhoz?<\/p>","type":"rich"}