Jól emlékszem a napra, mikor megkaptam. Váratlanul értem haza, te pedig kartonpapírból próbáltál dobozt gyártani, s jöttömre eldobtad. Aztán megtaláltam a blokkot a pénztárcádban. Ékszer… Ékszer!!! Keresni kezdtem. A zoknis-gatyás fiókban, kabátzsebben, cipődben, könyvek mögött, szekrény tetején, de nem akart előkerülni. Másnap lettem volna 24, de én nem bírtam ki egy éjszakát, látni akartam, bármi áron. Forgolódtam az ágyban, az agyam csak úgy zakatolt, de aztán hogyhogy nem,hajnali 3 körül magam jöttem rá a megoldásra – éljen a logikám. Mi az a hely,ahol biztos nem keresném? Hát a köntöszsebed!
Szaladtam ki a fürdőbe, minden porcikám érezte, hogy ott lesz, ott lesz. És ott volt! Piros bársonydoboz, hatalmas szív alakú gyűrű tele apró kövekkel: bordó-piros-rózsaszín színekben pompáztak, az ujjamra tökéletes volt, és a szívecske oldalainál 2-2 fehér kövecske: tisztán, egyszerűen csillogtak, ellensúlyozva a szív színeinek kavalkádját. Csodás volt. Befogtam a számat, úgy visítoztam, és ugráltam, és dobáltam a kezeim, mert tudtam, hogy ez a gyűrű én vagyok, rám gondoltál, mikor megláttad, és emlékeztél a méretemre.
Visszafeküdtem hozzád, átöleltelek,de ekkor már késő volt: te pontosan tudtad, hogy megtaláltam -direkt, erőszakosan, akarva. Odaveszett a varázs, nem volt szép átadás, csak az odavetett mondat: “már úgyis láttad”.
Persze én imádtam, a jobb kezem gyűrűsujján hordtam, így hát mindent azzal a kézzel csináltam, féltettem őt, és óvtam, élveztem, ahogy mindenki megbámulja.
Büszke voltam. Rád, ránk, a gyűrűre.
Persze semmi sem tart örökké. Pár hónap, és egy baráti bulin, mikor épp megint veszekedtünk , és én épp megint bőgtem miattad, letéptem magamról, és úgy mentem arcot mosni. Aztán nem találtam. Hívtam mindenkit, kutattattam, kerestem, elemeztem a fotókat, de semmi.
A gyűrű abban a percben, mikor először arra gondoltam, mennyire könnyebb lenne az életem nélküled -eltűnt. És vele együtt még annyi minden más is.
Azóta lesem az üzletek kirakatát, de semmi. Limitált széria, már nem gyártják.
Csak egy képem van róla. És egy érzés, hogy valami hiányzik… a jobb kezem egyik ujjáról.