A hívott szám nem kapcsolható

Magamban beszélek. Ez tűnt fel legelőször. Aztán meg az, hogy folyton a telefont lestem, mikor hívsz már. De nem tetted.

Magamnak meséltem el fürdés közben az érzéseket, a kétségeket, nevettem, mérgelődtem, sírtam. Mert ilyen volt a napom.

Azt akartam, hogy halld te is, hogy a válladat befeketítsem a szempillaspirállal, ami a könnyben feloldódik, akartam, hogy simogass, és azt mondd: semmi baj, nem megyek el még így sem.

De “egyszer mindenki elmegy, egyszer mindenki itt lesz… Örökre megtalálhatsz, örökre elveszíthetsz.”

Itt egy katicabogár. Ráesett az ágyamra. Próbálom megmenteni, kireptetni az ablakon, de makacs fajta: folyton a lámpa felé repked, nem hagyja magát megfogni. Meg fog égni, erre gondolok. Aztán meg arra, hogy én is pont ilyen vagyok, mint ez a katica. Folyton a fény felé sietek, senki sem tud megmenteni.

Még te sem. – Belefáradtál, azt hiszem.

– A hívott szám nem kapcsolható-