Az vagyok neked, ami akarod, hogy legyek, abban a percben, amikor rám nézel, úgy, ahogy még sosem láttál: minden pillanatban. Amikor írok, mindaz megíródik belőlem, kizárás, előrelátás nélkül, amit nem tudunk, amik lehetnénk, és minden, amik leszünk: hívogat minket egy fáradhatatlan, kábító, csillapíthatatlan szerelemkeresés. Soha nem kerüljük el egymást, soha nem szenvedünk hiányt egymásból.
(Héléne Cixous: A medúza nevetése)