Nem könnyű nőnek lenni. De azt hiszem, ezzel minden nő pontosan tisztában van. Helyt kell állnunk minden téren, egyszerre kell védtelennek, gyengének, és bátornak, bivalyerősnek lennünk. Befogadunk, szeretünk, várunk, függünk, áldozunk, vágyakozunk, álmodunk. Bennünk lelnek otthonra a férfiak, mi vagyunk a háttér, a menedék.
Illatozunk, finomak vagyunk, de szúrni is tudunk. Leginkább egymást. Pontosan tudjuk: mindenkinél van szebb, jobb, okosabb. Hiúk vagyunk, és néhány percre tényleg elhisszük, hogy mi vagyunk a legszebbek, legillatosabbak. Tekintettel gyilkolunk, mosollyal hódítunk, simogatással szeretünk.
Néha fájunk, mikor elhagynak. Úgy érezzük, itt a vég, de ha erősek vagyunk, hamar rájövünk, hogy ez a lehető legjobb, ami történhetett velünk. Képes vagyunk újra és újra, sok-sok csalódás, átsírt éjszaka után is feltámadni, és megmutatni: itt vagyok, jól vagyok.
Néha hosszú az út a boldogságig, néha beérjük a kevesebbel, máskor meg az elérhetetlen után ácsingózunk. Akárhogy is legyen, jó, ha tudjuk: mi vagyunk a nap. Körülöttünk forog minden, még ha nem is látjuk.
Ne alázkodjunk meg, ne higgyük el, hogy nekünk csak ennyi járhat. Mindannyian megérdemeljük azt, hogy valaki, valahol gyémántként gondoljon ránk.
Nőnek lenni jó. Jó nőnek meg pláne.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: