Állok a Hal közben, persze nem egyedül. Ő cigizik, és néz, próbálja kiolvasni a fejemből a gondolatokat, én pedig tudom, hogy ez úgysem fog sikerülni. Nem mondom el neki, hogy a nyakamat azért tekergetem jobbra-balra, mert próbálok néhány emléket előcsiholni agyam rejtekéből. Nyáron mindig fagyival a kezünkben ültünk le erre a padra, és néztük a gyerekeket, akik a vízsugár alatt kacarászva szaladgáltak. Mindig mosolyogtunk rajtuk, kinéztünk egyet közülük, akit hazavinnénk, és akivel mi is járhatnánk ide ordibálni, hogy gyeremár, gyeremár kisfiam, az meg persze nem akar elindulni, mert a vízsugár érdekes, pocsolni meg jó. Tökéletesen megértem.
Most se vízsugár, se cuki kisgyerek, se te, se nyár, se fagyi. A nap már süt, közeleg a tavasz. A szívemben még mindig tél van, de már mindenképp javuló tendenciát mutatok: az istennek se tudnám megmondani, mikor voltam itt utoljára veled, és hogy mit csináltunk. Már arra sem emlékszem, hogy milyen a csókod, csak érzések vannak, amik kavarognak bennem.
Nem voltam elég neked, talán sohasem, talán mindig a hibát kerested. Néha arra gondolok, milyen is lehetett neked a rajongásom: talán élvezted, talán elviselted, ahogyan én is teszem, mikor kapom a csokrokat, meg a bonbonokat a fiúktól, vagy amikor simogatnak, vagy csókolgatnak, de belül, ott mélyen üres minden. Nem tudom, mire gondolhattál, amikor hazajöttél hozzám, vagy amikor reggel felkeltél mellőlem, és azt sem, milyen lehet neked a Hal közben járni úgy, hogy már más kezét fogod. Azt sem tudom, hogy felnézel-e reggel a hetedikre a kocsidból, mikor elindulsz az utadra, eszedbe jutok-e, mikor a kisboltba mész kifliért. Azt sem tudom, milyen lehetett neked, mikor otthagytalak az üres lakásban, sírtál-e, vagy pezsgőztél, megbántad-e, vagy örültél.
Egy dolgot tudok csak, miközben ebből a liliomillatú szobából koptatom az ujjam: furcsa az élet, mert neked, akinek mindent odaadtam, megrágtál, s kiköptél, akár egy mócsingot. Akit meg nem várok süteménnyel, finom ebéddel, vasalt inggel, nos attól kapom meg mindazt, amit neked kellett volna adnod. De látod-látod… Állok itt a Hal közben és rád gondolok.
Néha remélem, egy kamu facebook-regről azért meglesel. Vagy egy másnapos vasárnap feljössz ide, hogy megtudd, boldog vagyok-e, vagy csak tetetem. Nem tudom, kinek könnyebb, neked vagy nekem. Semmit sem tudok rólad, és nem is akarok, te pedig mindent tudsz rólam, ha akarod, ha nem.
