Két utcányira tőled

Sorbanállás. A vállam épp leszakadni készült, a tüdőm cigiért kiáltott, a hasam némi táplálékért, a vesém pedig folyadékért. A helyzetet próbáltam megoldani, mondván a motornak benzin kell, hogy beinduljon, szóval álltam a kedvenc gyrososomban, épp vacsoraidő volt, a sor kígyózott. 

Nézegettem a táblát, mit is kérjek, próbáltam valami ilyesmi fejet bevágni, ne gondolja senki azt, hogy én egy unalmas lány vagyok, aki mindig ugyanazt eszi, mindig ugyanabban a kajáldában. Pedig de.

Ajtónyitás. Egy pillanatra úgy éreztem, mintha valaki gyomorszájon vágott volna, pedig nem, csak a hangod hallottam meg. Milyen vicces… Még a kedvenc gyrososomat is elveszed… Nem néztem oda. Nem akartam, hogy azt hidd, én még hét hónap után is emlékszem a hangodra. Ha valakivel együtt éltél, azt hiszem, az illat, a hang, az íz még egy jódarabig bennünk van. A szemed színe, az, hogy milyen magas is vagy, vagy hogy mekkora a hasad, nos ezek már fátyolos, ködös emlékek csupán.

Éreztem, hogy nézel. Pedig háttal álltam neked, a hajam azóta nőtt 10 centit, és szőke vagyok, a testem pedig 13 kilóval könnyebb. A kabát, a csizma, a táska… minden új, de pontosan tudtam, hogy felismertél. Nem voltál egyedül, és én nem is bántam, hogy eljött ez a pillanat- túl kell ezen is esni, ha most, akkor ez van.

Sajtos-natúr mártásos gyrost kérnék, hagyma nélkül, elvitelre – hadartam gyorsan a kislánynak, és közben azon gondolkodtam, simán mondhattam volna a hagymát, úgysem lesz ma csók, de talán jobb, ha azt hiszed, lesz. Nem csak neked.

Félreálltam, míg elkészítették, és a pillantásod már a bőröm égette. Éreztem, hogy egyre melegebb van az üzletben, ha lett volna hátsó kijárat,talán elfutottam volna, de nem akartam, hogy azt hidd, menekülök előled. Már rég nem.

Eljött hát a pillanat. Azt terveztem, hogy nem nézek a szemedbe, és rá se nézek a lányra, aki a te kezed fogja, de meggondoltam magam. Kifelé menet, viszonoztam a pillantásod. Nincs okom a földre néznem, sem elbújnom. Az egyszerű lány nyomban felismert, talán a fiók mélyén találkozott pár képemmel, vagy csak rámkeresett a facebookon – biztos sokszor hallhatta a nevem…

A szemedben vágy volt, csodálkozás, és már nem is emlékszem, mikor néztél utoljára így rám. Emelt fővel távoztam, s még sosem esett ilyen jól a gyros.

Elalvás előtt, épp az ébresztőt akartam beállítani a telefonomon, mikor jött a pittyegés, sms  tőled. Azt írtad, hogy még sosem voltál ilyen szerelmes belém.

Egy pillanatra, talán elmosolyodtam. Eszembe jutott, mennyit vártam erre a mondatra, hogy azt érezzem, megéri a sok-sok szarság,szenvedés, megalázás melletted, de a valóság az, hogy ez a pillanat sosem jött el. Mindenemet odaadtam érted, s közben folyamatosan rád éheztem.

Aztán az ujjam a törlés gombra tévedt, majd a szám blokkolására. Vége. És én már rég nem aludtam olyan jól, mint azon az éjszaka. Két utcányira tőled.