Kivételesen most nem én, hanem a blogom 🙂
Sikeresen bejutottam a Cafeblog VIP programba, így mától a blogom az alábbi címen elérhető: vegtelenalom.cafeblog.hu
🙂
Csóközön
Kivételesen most nem én, hanem a blogom 🙂
Sikeresen bejutottam a Cafeblog VIP programba, így mától a blogom az alábbi címen elérhető: vegtelenalom.cafeblog.hu
🙂
Csóközön
Apám két lábon járó méregzsákja vagyok.
Anyám folyton mártírkodó Terézanyuja.
Várok-várok. Hogy csengessenek, hogy bejöjjenek. Hogy megszólítsanak, hogy megismerjenek. Indítom a stoppert, már csak tíz percetek van!
Nem jönnek.
Becsukom a szemem, sírok. Mert naná, hogy nem jöttek. Utálom magam, amiért nem úgy szeretnek, ahogyan én szeretném.
És ez már így megy évek óta. Figyelem őket az ablakból, felém se néznek, nem csengetnek.
Talán nem kellene a harapós kutya, a kamera, a villanypásztor, meg a riasztó. Talán nyitva is hagyhatnám a kaput. Talán ki is sétálhatnék eléjük. És talán be is hívhatnám őket.
Utálom az első lépéseket.