Nincs se és, nincs se ha

Babafotóval szemezgetek.

Hatalmas szempillák, tündérkék szemek, huncut mosoly.

Rád hasonlít.

Képkockák villannak be.

A nyár, a Tisza, a zene, és Te. Egy mosoly, egy simogatás, egy csók. Üzenetek, álmok. Ízek, illatok. Testek és vágyak.

Aztán semmi. Jó helyen voltunk, csak rossz időben. Mondod. És tudom.

Miénk is lehetne.

Túl sok az és, túl sok a ha. És most már nincs se és, nincs se ha.

Csak mi meg ti.

Tovább a blogra »