together…

Már egy hete csak pislogok magam elé, és egyszerűen nem tudom elhinni.

Hogy újra itt vagy, hogy újra szeretsz, és hogy most talán már elég vagyok, kikötöttünk. Egymás mellett.

Annyira régóta vártam erre a pillanatra,és most, mikor végre az ölembe pottyant egy váratlan pillanatban… attól félek, hogy ez az egész csak egy szép álom. És rettegek attól, hogy mikor kell ebből felébrednem.

Ha valami ennyire szép, óhatatlanul arra gondolok, lesz még ennek böjtje. De ne legyen igazam. Csak most ne!

Pár nap és együtt fogunk élni. Újra, de most másképp. Előttünk az ismerős ismeretlen, a kíváncsiság, a vágy, hogy újra együtt legyünk, boldogan. És próbálok nem gondolni arra a sok szarságra, amit megtettél velem.. De én sajnos nem az a típus vagyok, aki könnyen felejt.

Azt akarom, hogy most végre sikerüljön, azt akarom, hogy most végre tényleg akarj, azt remélem, hogy nem ijedsz majd meg, és bízom abban, ez elég lesz.

Én mindennap veled akarom kezdeni és befejezni a napot. Mert ha ez megvan, jöhet bármi szarság, az eleje és a vége már jó. A többi meg úgysem számít.